Velence és a Velencei-tó úgy tűnik egyre inkább csak a bulizni tudó és vágyó, jól mozgó, fiatal korosztályé, legalább is a városvezetés szemében. Ezt nem csak a szervezett programok időpontja és környezete mutatja, hanem az is, hogy alapvető emberi jogokat és Magyarországon évek óta kötelező, törvényileg szabályozott elvárásokat sem tart be Velence városa.

Nem kell messzire menni, elég egyszer végigsétálni a Korzón, ahol a minimálisan kötelező számú mozgássérült parkoló mellett senkinek sem jutott eszébe kijelölni családi parkolókat, hogy nagycsaládok és kisgyermekek számára megkönnyítsék a tópartra jutást. Bár játszótér, gyerekeknek tervezett épített környezet található, még sincsen olyan napozóhely, pihenőhely, amit egy babakocsival könnyen el lehetne érni, ahol kisgyermekkel biztonságosan el lehetne tölteni pár órát. Így persze nem okoz az sem nehézséget senkinek, hogy a mozgássérült és családbarát mosdók zárva találhatók.

Persze mindez reméljük, hogy pusztán figyelmetlenség - valószínűleg senkinek sincs a városvezetésben totyogó korú rokona, és már elfelejtette milyen volt kisgyermekkel strandolni - még inkább szembetűnővé válik, ha valaki átsétál a Tópart utca túloldalára, hogy  ezeket a kérdéseit a Polgármesteri Hivatalban tegye fel egy illetékesnek.

A város valóban igényes, látványos polgármesteri hivatala, bocsánat VÁROSHÁZA, látványos épület és szép park mögött... ahol a megérkezőket bizony egy szép, legalább 6 lépcsőfokból álló lépcsősor fogadja. Hatalmas feliratok informálnak a félfogadási időkről és más fontos tudnivalókról... DE sehol egy látássérült barát, egy könnyen érthető információs tábla vagy jelzés, még kevésbé olyan jelzés, hogy hol és hogyan lehet bejutni annak, aki számára ez a lépcsősor leküzdhetetlen akadály.

Sebaj, aki régi helyi lakos, az tudja, hogy van hátsó bejárat is... bár ennek megközelítése a jól olvashatóan több helyre kitett információs táblák miatt csak a legelszántabbakat nem riasztja vissza a lépcsősorhoz, miszerint bizony az az egyetlen bejárat, amin keresztül az épületbe igyekvő polgároknak joguk van megközelíteni az épületet.

Ha a táblákat mind figyelmen kívül hagyva eljut valaki a hátsó bejárathoz, akkor már csak egy összetett küszöbrendszeren kell átverekednie magát annak érdekében, hogy eljusson a megfelelő irodához. Persze, nem árt ha tudja, mit keres, mert aki nem, az vagy találkozik egy kedves dolgozóval, aki útbaigazítja, vagy ajtóról-ajtóra járva keresheti meg célját... és akkor megint hátrányba került mindenki, aki nem álló felnőtt magasságú, esetleg kommunikációs- vagy olvasási nehézsége van...

Nem meglepő, hogy az ügyfélfogadásra használt helyiségekbe is küszöbön át lehet bejutni. Bár aki le tudta küzdeni a (nem)bejárat hármas küszöbrendszerét, annak már egy szimpla küszöb igazán nem lehet akadály.

20 évvel ezelőtt ezt még senki se róhatta volna fel Polgármester úr és a Képviselő testületnek hibájának, de úgy látom, Velence városba nem jutott el a híre annak, hogy napjainkban már törvényileg kötelező a közintézményeknek mindenki számára elérhetőnek és jól használhatónak lennie. (Jogszabályok összegyűjtve a MEOSZ oldalán.)

Már csak az a kérdés, hogy egy olyan hivatal, aki a saját munkahelyén ennyire nem figyel oda az egyenlő esélyű hozzáférésre, hogyan tudja a várost, a tavat és a környezetet úgy szolgálni, hogy a Velencei-tó valóban mindenkié lehessen, aki szeretné elérni azt.