A Fejér Megyei Hírlap első oldalán egy érdekes cikkre bukkantam, melyben Velence polgármestere ecsetelte a város parkolási problémáit és ezek megoldásait. Különösen megragadta a figyelmemet a harmadik oldalon folytatódó cikk vastagbetűs része:

ZÖLD TERÜLETRE AZONBAN TOVÁBBRA IS TILOS PARKOLNI - BORSOS BÍRSÁG LEHET AZ ÁRA!

Gondoltam, végre egy polgármester, akinél nem csak szöveg a környezetvédelem, a városi zöld területek védelme!

Kora délután, kánikula, irány a tópart, a hekk, a fagyi, a főtt kukorica és a hűsítő habok! Mert úgy élvezem én a strandot! Fizetni nem szeretek, el nem végzett szolgáltatásért meg főleg. Mellesleg főidő van, úgysincs parkoló a parton, ezért a klímás kocsi helyett: gyalog. Strandpapucs, rövidnadrág, két ezres és egy telefon. Még személyi se. Éljünk veszélyesen! 

Szóval megyek, mendegélek majd letaglóz a messze földön híres, homokos strandunk látványa. - Ez mi? Gigantikus szardíniakonzerv? - Ember, ember hátán. Pokoli hőség, ordítás, kultúra veri a biztosítékot. Na jó, talán a strand másik vége nem ilyen. A mólóról beszabálytalankodva, biztos sikerül olyan vízfelületet találnom, ahol egy négyzetméterre legfeljebb három ember jut. Nem volt kedvem átvágni magam a látogatóinkon, mint Nagy Lukácsnak a török hadon, ezért a parkolót majd a járdát választottam, hogy a hídnál a tóhoz visszakanyarodva végrehajtsam ördögi tervem. Ám ekkor rosszul lettem. Ott, rögtön, a Széchenyi, a Tópart és a Gárdonyi utcák kereszteződésében! Nem napszúrás, nem leégés! Szívroham! Mert azt láttam, hogy valakik poros cipővel tapossák a kiszáradt fűcsomók közé a zászlót, a környezetvédelem zászlaját, melyet polgármesterünk oly' magasztosan emelt a magasba! A patak partján, mint tikkadt szöcskenyáj, legelészett néhány autó. Néhány száz.

Micsoda emberek ezek? Mi lesz így a környezetvédelemmel? A zöld területek védelmével?

Remélem, az "év polgármestere" odacsap. Keményen. Azokra a fejekre, amelyek nem átallják semmibe venni a szavait. Miszerint:

Zöld területre azonban továbbra is tilos parkolni.